A magyar ingatlanpiac szereplői ma egyszerre vonzódnak és idegenkednek a távhőtől: miközben egyes fejlesztők új csatlakozásokat terveznek, mások épp a leváláson gondolkodnak. A bizonytalanság mögött azonban nem műszaki érvek, hanem régóta élő tévképzetek állnak. A távhőről sokan még mindig a korszerűtlen panelrendszereket képzelik el, pedig Európa legzöldebb országaiban – Skandináviától Bécsig – ez az egyik legelterjedtebb és legfenntarthatóbb fűtési mód. A helyzetet tovább élezi, hogy az Európai Unió célja, hogy 2050-re teljesen zéró emissziós épületállomány legyen, amelyhez 2026-tól fokozatosan új, rendkívül szigorú követelmények lépnek életbe, amelyek az energiahatékonyság növelését és a fosszilis energia kivezetését teszik fokozatosan kötelezővé. Mindez a következő években alapjaiban változtatja meg a hazai épületek építését, működtetését és energetikai felújítási stratégiáit. Szarvas Gábor, a Greenbors Consulting vezetője és a Magyar Környezettudatos Építés Egyesületének elnöke szerint a távhőt épp ezért nem leírni kell, hanem megérteni: az EU által előírt, fokozatos zöld átállás részeként a távhő rendszer is kötelezően egyre tisztábbá válik, és a jövő zéró emissziós épületeinek több egyéb feltétel mellett az egyik fontos pillére lehet. A szakember úgy látja, a legtöbb ingatlanos dilemma – csatlakozás vagy leválás, gázkiváltás vagy hőszivattyú – valójában félreértésekből fakad. A fenntartható működés kulcsa nem egyetlen berendezés vagy technológia, hanem az energiahatékonyság folyamatos javítása, és egy 2050-ig tartó átállás részeként egyedi és közösségi adatalapú döntések meghozatala. Az interjúban szó esik a távhő zöldítésének uniós menetrendjéről, a hazai geotermikus áttörésekről, a leválás valódi költségeiről, a gyakori ingatlanpiaci tévhitekről és arról, hogy milyen stratégia vezethet valódi dekarbonizációhoz a következő évtizedben.

 

-    A magyar ingatlanpiac szereplői láthatóan nem tudják eldönteni, hogy a távhő jó vagy rossz választás. Mi okozza ezt a zavarodottságot?

-    Az ingatlan-szakmában jelenleg valóban ellentétes irányú mozgásokat látunk: vannak fejlesztők és üzemeltetők, akik csatlakozni szeretnének a távhőrendszerhez, mások pedig épp most gondolkodnak a leváláson. Az érveik sokszor szinte tökéletes tükörképei egymásnak – de valójában ugyanarra a bizonytalanságra reagálnak. A helyzet az, hogy Magyarországon a távhőt még mindig sokan a szovjet típusú panelházak korszerűtlen fűtési megoldásaként képzelik el. Ezek a rendszerek valóban nem voltak hatékonyak, és ez máig rontja a távhő reputációját. A valóság azonban mára teljesen más: a távhő hamarosan az egyik legtisztább és legfenntarthatóbb fűtési mód lehet, amit az olyan zöld gondolkodású országok is széles körben alkalmaznak, mint a skandináv államok vagy épp Ausztria, ahol Bécsben ez a legelterjedtebb megoldás.

-    Közben az Európai Unió radikálisan átalakítja az épületekre vonatkozó energiaszabályozást. Mi várható?

-    Valóban, az EU új épületenergetikai irányelve (EPBD) hatalmas változást hoz. A cél, hogy 2050-re a teljes európai épületállomány zéró emissziós legyen. Ez nem csak szép jövőkép – ez szabály, amelynek betartható ütemezése is van: 2026-tól fokozatosan lépnek életbe a zéró emissziós épületekre vonatkozó, lépcsőzetesen egymásra épülő követelmények. 2028-tól minden új középület, illetve 2030-tól minden épület már csak így épülhet, miközben a meglévő épületeknek is igazodniuk kell ehhez a koncepcióhoz, azzal, hogy kötelező felújítási tervet kell készíteni a zéró emissziós átállásra legkésőbb 2050-re. Ez gyakorlatilag arra készteti a piaci szereplőket, hogy újragondolják a teljes építésgazdaságot. A követelmények két alappillére: Magas energiahatékonyság – vagyis az épület fogyasszon nagyon kevés energiát. Fosszilis energiahordozó-mentes fűtés és hűtés – tehát pl. nem lehet majd gázzal üzemeltetni az épületet. Ez Magyarországon kulcskérdés, hiszen jelenleg a gáz a legdominánsabb energiaforrás az épületek fűtésében.

-    Ha a gáz kivezetésre kerül, megfelelhet-e a távhő a zéró emissziós követelményszintnek?

-    Igen, a távhőrendszerek „zöldülése” úgymond folyamatban van, pár éve megjelent a szabályozói nyomás ezen a téren is. Az EU energiahatékonysági irányelve 2023-ban született meg, és egyértelműen rögzíti a távhő zöldítésének ütemét: nem egyik napról a másikra kell kiváltani a gázt, de fokozatosan és kötelezően egyre nagyobb arányban kell beépíteni megújuló energiát, 2050-ig pedig teljes gázkiváltást ír elő. Az irányelv azt is kimondja, hogy zöld irányú fejlesztésnek minősül a kapcsolt energiatermelés (hő + villany egyidejű előállítása), amely hatékonyabb rendszerműködést biztosít. A távhő tehát nem azért tekinthető zöld megoldásnak, mert ma már az, hanem azért, mert szabályozott kötelezettség alapján belátható időn belül azzá kell válnia.

-    Magyarországon jelenleg a gáz alapú távhő a jellemző. Mikor lesz ebből valódi zöld energia?

-    Való igaz, hogy ma a magyar távhőrendszerek nagy része gázzal működik. Ugyanakkor sok pozitív példa is van: Szegeden működik Európa egyik legnagyobb geotermikus távhőrendszere, érdemes megemlíteni Miskolcot, ahol részben szintén geotermikus alapú a távhőellátás. Budapest: az észak-pesti hulladékhasznosító évi több százezer tonna kommunális hulladékot alakít hőenergiává. Ezeknek hatalmas a dekarbonizációs jelentősége. De a geotermia terjedését lassítja, hogy rendkívül költséges a kezdeti beruházás, nagy a geológiai kockázat, ezért komoly finanszírozási háttér kell hozzá. Az állam ösztönző rendszereket működtet – például a Jedlik Ányos programot –, de az uniós határidők nagyon közel vannak, ezért fel kellene gyorsítani a folyamatot.

-    Közben Önök sok hazai irodával, bevásárlóközponttal és kereskedelmi ingatlannal dolgoznak együtt tanácsadóként. Milyen dilemmákkal keresik meg Önöket?

-    A leggyakoribb kérdés így hangzik: „Ha zéró emissziós épületet akarunk, le kell válnunk a távhőről?” Ez a felvetés tipikusan a félreértésekből fakad. A válaszom: nem, a leválás nagyon ritkán indokolt. A zéró emisszió felé vezető út első és legfontosabb lépése ugyanis nem az energiaforrás megváltoztatása, hanem az energiahatékonyság drasztikus javítása. Egy korszerűtlen épületet bármivel fűtünk, nem lesz zöld. A távhőt pedig nem írhatjuk le azért, mert ma még gázt használ: a szolgáltatóknak kötelező lesz megújulók felé fordulniuk, és ha egy épület fennmarad a rendszerben, profitál a távhő zöldüléséből. Ráadásul a nagyfogyasztók leválása rontja a távhőrendszer hatékonyságát és a díjak versenyképességét is – ez ellentétes a fenntarthatósági céllal.

-    Mennyire nehéz vagy költséges a távhőről való leválás?

-    Lényegesen többről van szó, mint egy berendezéscseréről. A távhő az épületben hőközpontokon keresztül kapcsolódik a teljes fűtési rendszerhez. Ezt kiváltani: komoly gépészeti átalakítás, nagy financiális igényű beruházás, amit jelentős tervezési munka kell, hogy megelőzzön. Gázkazánnal kiváltani nem lenne zöld megoldás, mert az nem felel meg a jövő zéró emissziós követelményeinek. Hőszivattyúban már gondolkodhat egy ingatlan üzemeltetője/tulajdonosa, de ez csak akkor működik megfelelően, ha az egész belső rendszer hőleadási módja ehhez illeszkedik, elég hely áll rendelkezésre, és az elektromos energiaellátás is alkalmas a működtetésre. Tehát a döntést mindig körültekintő műszaki és pénzügyi vizsgálat kell megelőzze. Mi minden esetben készítünk részletes költségkalkulációt a csatlakozásra és a leválásra is – és sokszor kiderül, hogy a leválás gazdasági és fenntarthatósági szempontból is rossz döntés lenne.

-    Ezek alapján a távhő akár kifejezetten előnyös is lehet a jövő épületei számára? 

-    Igen. A távhő egy jelentős eszköz lehet a zéró emissziós célok elérésében, mert a hőtermelésben könnyebb zöldíteni központilag, mint egyenként minden épületet. A megújuló energiaforrások beépítése nagy rendszerszinten hatékonyabb tud lenni, az EU hosszú távon egyértelműen ebbe az irányba tolja a szolgáltatókat, és a vállalati bérlők is egyre inkább megkövetelik a fenntartható energiaellátást. A távhő tehát nem a probléma, hanem sok esetben a legkézenfekvőbb megoldás.

-    Mit tanácsol ma a magyar ingatlantulajdonosoknak, üzemeltetőknek és beruházóknak, ha dekarbonizációs tervet akarnak készíteni?

-    Három dolgot emelnék ki: ne a fűtési rendszerrel kezdjék, hanem az energiahatékonysággal. Ez a legfontosabb uniós és fenntarthatósági követelmény. Ne vessék el a távhőt. Ma még nem tart ott, de kötelezően zöldül, és a jövő zéró emissziós épületeiben nagyon fontos szerepe lesz. És végül: döntsenek adatok alapján! Megfelelő műszaki és pénzügyi számítás nélkül könnyű rossz döntést hozni. A távhő leválás–csatlakozás kérdésében különösen fontos a teljes kép ismerete. A zöld átállás egy hatalmas lehetőség a hazai épületállomány számára – de csak azok fognak jól kijönni belőle, akik időben, tudatosan és szakértői támogatással készülnek.


Irodakereso.hu